Na eltelt egy hónap meg négy nap, körbe jártam a dolgokat és egyik nap úgy döntöttem kibérlem a helyiséget. Nem azt amit akartam, de így is jó lesz, csak nehezebb.

Az utóbbi időben kerítést festettem, meg a netet bújtam, ha rossz idő volt. Többször volt rossz idő.

Valahogy jött egy szikra és beszéltem a tulajjal és elintéztük a szerződést, hát még így elsőre kicsit soknak tűnik a dolog. De megoldom. Hulla vagyok már most, két napja dolgozom folyamatosan.

Tegnap takarítás "első" napot tartottam, az egyik barátosnémmal neki kezdtünk. Már másabb volt a leányzó fekvés mire dél lett és ő ment a dolgára, aztán estére magam még jobban hozzá tettem. Kezdi azt a képet mutatni, amit szeretnék elérni.

Ma meg az egyik legjobb barátommal, az előző napi barátosném férjével kisebb hibákat, esztétikai és funkcionális problémáknak is neki álltunk, meg felmértük a többit is, amit legközelebb oldunk meg. Beesett a polihisztor szaki barátom is, ő a lámpákat, elektronikát babrálta. 

Délután lenyírtam itthon is a füvet, apám minek kellett ekkora telek nektek? Áh, kösz.
Közbe felveszegetem a kontaktoktokat a nyitás utáni időkre, meg nyárra koncert/dj szempontjából. Lehet hülyén jön ki neki, de el vagyok havazódva, velük lesz egy pár köröm biztos.

Holnap kövnyvelő, meg papírírószer meg minden is.
Beszéltem a tűzes emberrel is, nyitott volt a dolgokra, örülök, hogy őt is ismerem régről. Vele is holnap futunk össze. 

Utána megyek takarítani tovább. A mai romokat és a többit is sorban. 

Kedd olyan messze van még, de gyorsan fog menni az idő úgy érzem.
Annyira örülök, hogy vannak barátaim, meg ismerősök, akik kedvelnek, sose kértem tőlük semmit most "behajtom", remélem örömmel adnak. Most mosolygok az örömtől. A kapcsolaatitőke a legnagyobb kincs az életben, ha értitek mire gondolok. 

Néhányszor átfutott az egyamon, hogy ez lehet bukás lesz. De egy mai beszélgetés utána, annyit tudok csak mondani. "Egyszer élünk!" - Anyám is ezt mondta pár hete valamire, amin nagyon nevettem. Szóval egy a jelszó: Egyszer élünk!